(Púder Bárszínház, Szókratész védőbeszéde)

Októberben adódott egy különleges lehetősége minden dráma tagozatos tanulónak. Korunk
neves művészét, Makranczi Zalánt tekinhettük meg a Púder Bárszínházban egy monodrámában,
mely Szókratész utolsó beszédét mutatta meg nekünk, spoiler… kivégzése előtt. Ebben az
esteben nem csak amiatt volt érdekes a helyzet, hogy egyszemélyes drámáról volt szó, hanem
amiatt is, hogy a néző is része volt az előadásnak. Mi, akik ott ültünk, voltunk az athéni
szavazópolgárok, a Szókratész sorsáról döntő férfiak. Zalán az előadás elején beszélgetett velünk
és el is mondta, hogy nyugodtan közbeszólhatunk. Ezt a lehetőséget csak egy osztálytársam
ragadta meg, Nagy Marcell. Őt kérdeztem, milyen élmény volt neki az improvizált monológ és
maga az előadás.
“Számomra Zalán előadása különleges volt. Nem csak nagyszerű színészi képességei miatt,
hanem ahogy interakcióba került a nézőkkel, elhitette velünk azt, hogy maga a szerep valós.
Éreztem a többieken, hogy az interakció még idegen volt, úgyhogy egy belső hang arra
késztetett, hogy felszólaljak. Úgy véltem, hogy Szókratész karakteréhez egy athéni állampolgár is
hozzászólhatna, hogy minél hitelesebb és emlékezetesebb legyen az előadás. Elkezdtem
improvizálni, amit Zalán észre is vett és együtt mentünk bele a játékba. Elmondtam egy
monológot arról, milyen is az igazán szegény ember és mindig van miért küzdeni az életben. A
végén testhelyzetemmel jeleztem neki az improvizáció végét, amit észrevett és vitte tovább a
darabot. A társaimon azt láttam, hogy igencsak meglepődtek, szokatlan helyzet volt ez
mindannyiunknak. Hatalmas megtiszteltetés volt Zalánnal együtt szerepelni, színpadi
körülmények között vállvetve összedolgozni. Remélhetőleg adódik még ilyen alkalom életem
során.”
Mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy merjetek kilépni a komfortzónátokból, hisz a végén
valami emlékezetes is sülhet ki!

Baffia Borka 12. d