Balogh Eszter

Cili -2

Cili új munkahelyet keresett.

A történtek után nyilván nem ment vissza a párthoz, így hát azon tanakodott, hogy mi tévő legyen. Felmondását -sok munkatársával egyetemben- azzal indokolta, hogy félti a családja, – és a saját életét.  Felvetődött benne, hogy a KFP elnökéhez elszegődik titkárnőnek, de ez túl kockázatos lett volna számára. Mi van, ha gyanút fognak, hogy ő áll a különös és bizarr esetek mögött? Meg amúgy is, ilyen téren már eleget tevékenykedett, kezdte unni ezt a közeget.

A választások után pár nappal Cili a körúton sétálgatott és a plakátokat nézegette. Két saroknyira a Mélyen Tisztelt Alelnök Úr öngyilkossági helyszínétől betért egy kávézóba és egy sima feketét rendelt. Leült a forró kávéval, majd a retiküljéből elővette az aznapi újságot és fellapozta az álláshirdetéseknél. Jó néhány órája már, hogy ott ült és karikázgatott, amikor valaki megállt az asztala előtt. Egy idegen férfi volt az. Nagyon udvarias volt, és lényegében randevúra hívta Cilit, aki el is fogadta a kedves meghívást. Két nappal későbbre beszélték meg a találkát.

Szombat volt.

Cili lelkesen készülődött hetedik kerületi lakása fürdőszobájában. Már sminkjét készítette, amikor hirtelen csöngettek. Nem tudta ki az, de nem is akarta megtudni. Mikor már majdnem három perce csengettek, egyszer csak abba maradt a folyamatos csilingelés. Cili megnyugodott. Szőke göndör haját kontyba fogta, majd elindult a nappali felé, ahol majdnem felbotlott a földön heverő ollójában. Kieshetett a kabátja zsebéből. Csak nézte hosszasan és azon töprengett, hogy vajon elvigye-e magával vagy sem.

Végül meggyőzte magát, hogy bármikor jól jöhet, hiszen ki tudja, mi minden történhet?

Kinyitotta gardróbszekrénye ajtaját, s kivett belőle egy vörös magas sarkút és egy piros alapon fehér pöttyös ruhát. Felöltözött szépen, majd óvatosan körülnézett és kisuhant az ajtón a magas vékony alak, s elindult a Károlyi-kert felé, a találkozási ponthoz.

11 óra 54 percre ért oda, 6 perccel hamarabb a megbeszélt időponthoz képest, ezért leült egy kopott, barna fapadra a rikító sárga liliomok elé. Várt. Várt pontban délig, amikor megjelent István egy nagy csokor virág társaságában a Magyar utcai bejártnál. A férfi már távolról mosolygott rá.        

Cili annyira megörült ennek, hogy felpattant és felé szaladt, csak szálltak szerteszét az apró kavicsok a gyors léptei után. Viszont azzal a lendülettel, amivel elindult, amikor odaért a férfihoz egy hirtelen mozdulattal nyakon szúrta ollójával. Még ő maga is meglepődött azon, hogy mit tett. Ez volt az első alkalom, amikor Cili bűntudatot érzett. De már késő volt, hiszen szép fehér pöttyös ruhája már csak piros volt ekkor. Annyira összezavarodott, hogy felkapta a virágcsokrot és egyszerűen elszaladt vele.

          Még repülni is elfelejtett.