Menü Bezárás

Balogh Eszter

Cili-1

Egy szép, madárcsicsergős, kellemes tavaszi napon, nem sokkal a választások előtt az unalmas párthivatalban valami hihetetlen és bizarr történt, ami felborzolta az irodai dolgozók kedélyeit.

– Nem hiszem el, hogy erre tényleg képes volt! -hitetlenkedett Hóvári

– Pedig úgy volt, ahogy mondom! A saját fejét, saját kezűleg… -győzködte Macaron.

– De így…?

– Mondom, hát hogy nem hiszed el?! Odasétált a sarokra, bement a telefonfülkébe, előkapta, és kész!

Hóvári öreg, eres kezével a nyakához kapott és elborzadt. Macaron közelebb hajolt az asztal túloldalán ülő pártelnökhöz.

– Figyelj, én valójában egyáltalán nem bánom. -folytatta a zömök pártelnök-helyettes, elmosolyodott és elnevette magát – Tudod, hogy ez mit jelent? A zsebünkben van a választás, így esélyük sincsen…

– Ez lehetséges és kifejezetten örülök is neki, de attól még nem etikus ezen mulatnod. Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy Sárkány Géza egy kiváló ember volt és ez egy hatalmas veszteség a politikai életnek.

Léptek kopogása hallatszott az iroda szürke ajtaja mögül, amik egyre csak közeledtek a régi kopott linóleumon. Kopogtak.

– Tessék!

– Kit látnak szemeim? A kedvenc titkárnőm! Gyere csak be nyugodtan. -köszöntötte az újonnan érkezőt Macaron, Hóvári csak bólintott.

– Sziasztok fiúk! Mi újság? – kérdezte a fiatal hölgy

– Jaj, Cilikém csak beszélgetünk. -mondta Macaron

– De miről, ha szabad kérdeznem? Hóvári olyan sápadt, minden rendben?

– Tudod szívem, a KFP alelnöke tegnap…

  Így kezdte mesélni a történetet Macaron. Szépen az elején kezdte, s a végéig be se fejezte a históriát, a szörnyű, esős tegnapi napról, amikor is az a brutális öngyilkosság történt a Nagykörút egyik magányos telefonfülkéjében…

  Mikor befejezte az elbeszélést, Cili meg sem szólalt, csak odament az egyik terebélyes mahagóni íróasztalhoz, majd az asztal felső, kulccsal zárható fiókját kihúzta és kivett egy virágcsokrot belőle. Odasétált a két férfihoz, majd a kezükbe nyomott egy-egy szál szegfűt a csokorból.

Nem értették a szituációt. Miért volt a fiókban egy csokor virág? Miért kaptak egy-egy szál szegfűt? Miért nem reagált Cili az hallottakra? Egyáltalán, miért vannak bent az irodában szombaton?

Teljesen összezavarodtak, de nem sok idejük volt gondolkodni, mert Cili előkapott egy hatalmas ollót és azzal a lendülettel levágta mindkettőjük fejét. Nyissz-nyassz. Ennyi volt az egész.

– Öngyilkosság, mi? -kuncogott Cili.

Odalépett a két test közé, majd egy papírdarabot dobott a földre, amin egy, az új világot hirdető üzenet volt. Odasétált az ablakhoz, kinyitotta, és a virágcsokorral a kezében elszállt.